Lassan telnek a napok itt Sacramentoban. A jetlagnek lassan vége és ma volt a harmadik napom a neurológián. Kezdem megszokni az épületeket, folyosókat átjárókat: ma mindössze egyszer kellett csak útbaigazítást kérnem...
Túlvagyok az első pimping-en is. (amikor az orvos kérdezget te meg válaszolsz, mint k*va a sztr*cinek - innen a pimping kifejezés, legalábbis a rezidensek csak így hívják egymás között) Ennek kösönhetően holnap tarthatok is egy remek kis előadásat a HRCT neurológiai vonatkozásairól... hálistennek van neki olyan, még ha nem is sok:-)
Sokkal jobban feloldódtam mostanara: közvetlenebb a kapcsalat a rezidensekkel, a chief rezidenttel néztük át az H&P-t mielőtt elküldtem. Tudok csipogtatni embereket ha kell és persze engem is tudnak csipogtatni. (mindenkinek van csipogója...) Ma voltak "betegeim" is a délutáni ambulancián. (minden beteg legalább 1 óra!!!! nem úgy mint nálunk) Egyikük meg is kérdezte, hogy hány éves vagyok, majd azt mondta "Wow, you're just a baby..." Hát igen, a rezidensek itt 30 év körüliek 40.000 USD-t keresnek évente. Mikor elmondtam én mennyit fogok keresni kezdő rezidensként, azt mondták sürgősen keressek másik országot vagy tegyem le a USMLI-t, mert annyi pénzből acsak éhezni lehet. Hát...
Sokkal bátrabban merek beszélni is, a betegekkel megértjük egymást, habár mikor valamilyen akcentussal beszélnek az azért szokott problémákat okozni... Az itteniek csodálkoznak, hogy ilyen "jól" lehet beszélni egy második nyelvet, ők leginkább csak a sajátjukat beszélik, no meg egy keveset spanyolul. Hihetetlenül nemzetközi társaság: indiai, japán, indiai, kínai, amerikai a team többi tagja. Sokszínű, mégis egységes társadalom a kórházban. Egyiküknek most született meg a kislánya, másikuknak tavasszal lesz az esküvője Indiában. Nem lehet semmi!!!
...és a mai nap nagy igazsága: "a single conversation with a wise man worth a month's study of books"
1 megjegyzés:
na végre valami jó kis mondás, ez azért hiányott eddig. követelem, hogy minden nap legyen
sanya
Megjegyzés küldése