Hogyan kezeljük a traumát?

Éjszakai műszakban voltam (10pm-7am), mikor is hajnal 4:15 tájékán hangosan szólt a rádió, hogy 3 perc múlva mentő érkezik egy 31 éves férfival akit áthatoló mellkasi sérülés ért, hipotenzív, de kontaktusba vonható.

Nehéz lenne azt 3 percet teljesen visszaadni, de annyi bizonyos, hogy a baleseti szobában beöltözve a megfelelő vétőfelszerelésbe, előkészítve mindent, amit csak kell 2 perc múlva már mindenki malmozott, hogy mikor érkeznek már meg. Ott volt az ügyeletes szakorvos, a két rezidens, az infúziós, az airway specialist, a traumatológus szakorvos, a trauma rezidens, 3 nővér, a röntgen asszisztens és a medikusok. Írd és mond: 2 perc sem kellett az intubáláshoz, kétoldali mellkascsövezéshez, infúzióhoz és transzfúzióhoz. Újabb két perc alatt teljes kivizsgálás a gerinctól az RDV-ig, majd RTG és UH, végül a stabilizálás után CT.

Hát így kezeljük a traumát...

Kerékpárral Davisben

Mike és Peggy jóvoltából lehetőségem volt a hétvégén egy kerékpáros kőrtúra keretében megismerni Davist, a híres egyetemvárost, majd eltölteni levük és a gyermekgyógyászat helyi professzorával egy kellemes délutánt.

Az első meglepő dolog az volt, hogy mennyire hozzászoktam már a biciklizéshez errefelé. Itt mindenhova el lehet jutni két keréken, Davisben mindenhol van bicikliút, mindenki biciklivel közlekedik, és bizony időnként még biciklis csúcsforgalom is van a környéken. Azonban Sacramentoban is könnyedén használható a kétkerekű, bár nem mindenhol van külön bicikliút, mindenki hozzá van szokva a biciklisekhez, és egyáltalán nem szokatlan az autók között tekerők látványa. (Itt jegyezném meg, hogy az egyszerűség kedvéért egy kereszteződésben általában mindenkinek ki van téve a stop tábla és teljesen meg kell állni, nehogy az fránya jobbkéz szabály bezeverjon..., de hogy azok se érezzék magutak kellemetlenül, akik esetleg nem tudják melyi kressztábla mit jelent, ezért a tábál alatt ki van írva annak jelentése is: biztos ami biztos:-)

Davis fantasztikus városka, tele parkokkal és középületekkel, például a hatalmas rekreációs center tömegével vonzza a sportolni, kikapcsolódni vágyó egyetemistákat. Mindenhol kávézók, ahova diákok tucatjai ülnek be tanulni laptopjaikkal, vagy éppen egy jót beszélgetni.

A gyermekgyógyászat professzora egy igazi gentleman és hihetetlenül közvetlen és kedves. Felajánlotta, hogy egyszer látogassunk el a T5-re (Kórház Tower szárnyának 5. emelete) és megmuatatja a "peds" részleget. Mint kiderült többször is járt már Magyarországon és személyesen ismeri Fekete profot. Mennyire kicsi ez a világ!

Házuk egy műtó partján fekszik, amelyeben egy sziget is található: nem mondhatnám, hogy ronda látvány volt vasárnap délután... Ebéd közben sokmindenről szó esett és sokat beszélgettünk a Demokraták egészségügyi reformjáról is, melyet épp aznap szavazott meg a törvényhozás.

Simulation conference

Előző hétvégén sok mindenhez volt szerencsém. Ezek közül az első egy szimulációs konferencia Sonomaban.

Annyit tudtam a dologról előzetesen Erictől, hogy különböző szimulált helyzetekben kell majd az életet menteni. Éredekesnek és izgalmasnak tűnt már akkor is a dolog, de a valóság messze túlszárnyalta a képzeletemet.

Az egy dolog, hogy annyit lehetett gyakorolni az intubálást, vénaszúrást (centrális és prefériás), mellkascsövezést, ultrahangozást lélegeztetést stb. amennyit csak akartam, de olyan "babáik" voltak, hogy az állam leesett.

Az egyik esetnél (későbbiek alapján shaky baby syndroma), a bábú sírt, volt pulzusa, légzőmozgása, tüdő és szívhangjai... és egy idő múlva még cianotikus is lett. Eközben az álatunk adott gyógyszereknek és elvégzett beavatkozásoknak megfelelően változtak a vitális értékek a monitoron. A szimuláció vezetőjének még arra is volt lehetősége, hogy intubálás során szűkítse a légutakat, ezzel nehezítve szegény intubló orvos/medikus dolgát...

Egy másik esetben a felnőtt bábú képletesen még, hát hogy is mondjam, megpróbálta rám üríteni gyomortartalmát, majd meglehetős arrogancival próbálta tudtomra hozni "leave me alone". Persze nem volt szerencséje és miután pulzus nélküli VT-ban került, szépen kiütöttük a valódi! defibrillátorral.

A konferencia után már sejtem mért vannak itt a medikusok egy kicsit jobban felkészülve gyakorlati teendők terén. Mint megtudtam a szimulációk fontos szerepet játszanak a képzésben és elég nagy területet ölelnek fel. Erre bizony otthon is lenne igény, abban biztos vagyok...

Second Saturday - Art in Sacramento

Mint megtudtam Sacramentoban van egy olyan szokás, hogy minden hónap második szombatján művészeti kiállítást tartanak a belvárosban. Gondoltam érdemes megnézni...

Midtownban lezártak pár utcát és teret, ezeken a helyeken bontakozott ki a kulturális élet. Rengeted árús volt, akik a saját művészi portékáikat igyekeztek eladni. Volt itt égszer, növény, festmény, váza, felismerhetetlen csoda és rengeteg apróság. A háttérben együttesek zenéltek. Egykét irodaházat is átalakítottak: ide a helyi iskolások ovodások helyezhették ki alkotásaikat, amiket pár dollárért meg lehetett vásárolni. Nagyon hangulatos kis helyek voltak ezek...

Bementünk egy- két galériába is, ahol hárfamuzsika mellett lehetett megnézni a festményeket, fényképeket, szobrokat. Ezek persze kicsit drágábbak voltak...

Egy kicsi olyan minden második szombaton a belváros, mintha nálunk havonta tartanának belvárosi vásárt... 

Mandula fesztivál

A hétvégén volt szerencsém belekóstolni milyen is errefelé egy olyan búcsúféle szabadtéri rendezvény: mosolygos, motoros, éneklős, családi és különleges. - Nagyjából ezek a jelzők jutnak róla először az eszembe.

Kicsit későn érkeztünk, de azért igy is lehett érezni a hangulatot. Rengeteg motoros látogatta a rendezvényt amitől egy kicsit "White Trash" szerű lett a dolog, a helyiek szerint, no de annyi baj legyen!

Ettem kukoricát, amit nem sóval, hanem sajttal, majonézzel és chilivel szórtak meg: nagyon finom volt, itthon feltétlenül szabadalmaztatnom kell:-)

Aztán elmentünk megkóstolni a helyi borokat, amik nem kicsit voltak finomak...

E.R.

Megkezdődött a gyakorlatom az Emergency Departmentben. A hely sajátossága, hogy először ide kerül kórházi felvételét megelőzően mindenki. MINDENKI! Ide futnak be a helyi 911-esek és ide hozzák beteg hozzátartozóikat az emberek.

Ebből következik, hogy itt mindenfélével találkozhat akár egyetlen napo belül is az ember: stroke, MI, hasi fájdalom, fejfájás, paratonsilláris tályog, trauma, nehézlégzés, szédülés, alkoholizmus, suiciditás és minden, amit csak el lehet képzelni...  Ép ezért a hely igen csak fel van szerelve, és nem csak gépekre, hanem az emberek szaktudására is gondolok...

Egyetlen hét alatt is annyi esetet láttam, hogy nem is tudnám mindegyiket felidézni... és persze lehetett tanulni is bővet, főleg ami a gyakorlati oldalát illeti a dolgoknak! 

Minden műszakban 2 szakorvos van az 1. Area-ban plusz 2-3 rezidens és ugyanennyi medikus. A munka nagy részét a fiatalok végzik idősebb kollégáik felügyelete mellett. Sok embert volt szerencsém megismerni, egyikük a 28 éves rezidens, elvált, 2 gyermek apja többször is egy shiftbe került velem. Neurológus akar majd lenni és teljes természetességgel kezeli munkáját és magánéletét. Egy másik rezidens most jött vissza 3 hetes európai kirándulásáról, és lelkesen mesélt a vén kontinens országairól. - Mindebből talán érezhető mennyire más dolgok körül forog itt a világ, mint otthon.

Az intubláshoz olyan settet használnak, mely segítségével képernyőn lehet nézni a hangszalagokat intubálás közben... igy nehéz elrontani:-) Percek alatt rendelkezésre áll RTG, CT, MR, UH és minden amire csak szügség lehet... 

Traumák helikopterrel is érkeznek. Gyerekfejjel sokáig néztem a Vészhelyzetet, majd később mosolyogtam magamban: azért tuti nem így működnek a dolgok a tengerentúlon sem. Hát ami a technikai hátteret illeti már nem vagyok ebben olyannyira bizotos... 

Public health - ahogy én szeretem

Szerintem a plakát magáért beszél - ilyen az ideális Valentin napra tervezett randi: