Hétvégenként van egy kis idő "világot" látni, ami nagyon jól jön, mert ma például a demencia ambulancián voltam, ami valljuk be, nem volt egy szívderítő élmény még akkor sem, ha az éppen rendelő szakorvos mindent megtett a betegeiért.
Volt akit én vizsgáltam és amellett, hogy egyre magabiztosabban megy a dolog, egyre több apróságot is észreveszek pl. hogy az orvossok mennyire odafigyelnek a betegre és a hozzátartozóra is. A kezelés nem csak arról szól, hogy melyik gyógyszert kellene szedni és mekkora dózisban, vagy hogy esetleg csináljunk epilepszia góckimetszést, hanem arról is, hogy hogy érzi magát a beteg, hogy éli ezt meg a hozzátartozó, mi az amiben ő tud segíteni és hol vana határ amikor rá kell beszélni, hogy fogadjon el ápolói segítséget.
Az egyik idős úr, korábban pilóta, azzal viccelődött miközben kikérdeztem, hogy mikor fogom már megkérni, arra hogy ismételjen el három dolgot utánam, majd próbálja megjegyezni, mert mindig ez a legnagyobb kihívás számára (t.i. ilyen része is van a mini mental state-nek). 3-ból 2 sikerült neki:-)
A rendelőintézet egyébként maga is megérdemel néhány szót: hatalmas épület, mely magában foglalja az összes rendelést. Az egyes ambulanciák úgy épülnek fel, mint a DR. House-ban: a beteg megérkezik, a nővér megcsinálja az alapvető vizsgálatokat, megírja a papírokat és beküldi egy vizsgálóba, ahol megvárhatja az orvosát. Az orvos mikor odáig jut a dolgában átfutja a papírokat, a számítógépen is megnézi amit kell (korábbi felvételek, betegségek stb.), majd felkészülten lép a vizsgálóba. Ahogy korábban is írtam, így arra is van ideje, hogy engem tanítson, bemutassa a tüneteket, magyarázzon. Itt tényleg lehet 1 perc alatt anyit tanulni, mint könyvből egy óra alatt...
De elkanyarodtam egy kicsit az eredeti irányvonaltól: szóval a kikapcsolódás. Az Emergency Department egyik orvosa, dr. Laurine, vagy ahogy kérte: Eric, elvitt minket a Sonoma völgybe. Míg a felesége sajtkonferencián volt, mi (Eric, Rita, James-Eric 2 éves kisfia, és jómagam) elmentünk felfedezni Kalifornia fantasztikus borvidékét. Sok helyen voltunk bort kostólni és a természetben gyönyörködni. Az idő is kedvezett nekünk: az első nap kellemes nyári idő volt és csak a második napon eredt el az előre beígért eső...
A Sonoma völgy fantasztikus! Az egyik borászról kiderült, hogy a felesége magyar, nem kis kedvezméyben volt részünk..., de a kedves hozzáállás úgy látszik itt nemzeti sajátosság, miután kiderült, hogy honnan jöttünk, mindenki mégnagyobb szeretettel fordult hozzánk. Egyik vendéglátónkkal hosszasan elbeszélgettünk a magyar borokról és a borkészítés rejtelmeiről. Annyira belemelegedtünk és annyira meg akart győzni róla, hogy a kaliforniai borok vannak olyan jók mint a magyarok, hogy a legkülönlegesebb borokat is megkóstoltatta velem... és igaza lett: volt két bor, ami azt kell hogy mondjam, hogy jobb volt mint a legjobb magyar Cuviee, amit eddig ittam és jobb volt, mint a kedvenc borom, a Tokaji Édes Szomorodni. Hát ezekből muszáj volt hozni egy-egy üveggel - természetesen jokora kedvezménnyel, és Eric kedvességének köszönhetően az egyiket ajándékba kaptam. Thanks Eric!!!
Eric... a kaliforniai élet mintapéldája: szeret élni, szerető családja és barátai vannak, tudja mit akar és nem bánkódik, ha valami nem jön össze. Simán összeegyezteti a munkát és családot valamint keres annyit, amiből simán megél...
Hmm azt hiszem otthon a powerpointos bemutatóhoz lesz bórkostolás is, ha addig meg nem iszom:-)
..és a mai bölcseség: 'inimitable fragrance and soft fire.. and the wine is bottled poetry' - Robert Louis Stevenson
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése