Vasárnap is éreztette hatását a jetlag, de délutánra már formába rázódtam... Egy jó kis reggeli rántotta után (reggeli=délben) belaktam a házat, mely egyenlőre teljesen az enyém. Hogy mennyit kell érte fizetni havonta azt nem igazán tudom, mert ezt nem volt idő megbeszélni, mielőtt Adam és Sierra elutaztak...
Fatcat is magához tért és bőszen követelte magának az aznapi kaját:-)
15:00-ra átmentünk a szomszédságba Samhez megnézni a Superbowlt. Szoktam néha otthon is amerikai focit nézni, de azért biztos, ami biztos utánaolvastam az aznapi döntőnek és egyből eldöntöttem, hogy a Saintsnek fogok szurkolni. (sosem nyertek még, ráadásul a hurrikán igencsak nehézzé tette az életet arrafelé)
A vendégségbe vittünk magunkkal némi harapnivalót és sört is. Mindenki hozott magával ezt-azt, így a végén valódi svédasztal volt, no meg sörasztal... az amerikai sör kicsit erősebb mint az európai, mivel azonban nem vagyok egy nagy sörrajongó az ízben nem fedeztem fel sok különbséget.
Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak. Mint kiderült ilyenkor tényleg az egész ország a képernyők előtt ül és szurkol. Még a lányok is élvezték a dolgot: jobbnál jobb és vicces commercial-ok voltak a szünetekben, még Barnie Stinson is felbukkant:-)
Természetesen a Saints nyert, pedig az elején 10 pontos hátrányban is voltak. Utána beszélgettünk egy kicsit és kiderült, hogy itt csupán 100 fős egy évfolyam és sokkal személyre szabottabb az oktatás mint nálunk. Lehet mondani, hogy ez pénz kérdése, de talán inkább anak köszönhető, hogy presztízs kérdés az oktatás és a tudás. A tabár szégyenli, ha nem tud megtanítani valamit a tanítványának. Ilyet otthon nem nagyon látni...
A nap végén megfáradva mentem lefeküdni, pedig csak 8 óra volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése