Sonoma - in vino veritas

Hétvégenként van egy kis idő "világot" látni, ami nagyon jól jön, mert ma például a demencia ambulancián voltam, ami valljuk be, nem volt egy szívderítő élmény még akkor sem, ha az éppen rendelő szakorvos mindent megtett a betegeiért.

Volt akit én vizsgáltam és amellett, hogy egyre magabiztosabban megy a dolog, egyre több apróságot is észreveszek pl. hogy az orvossok mennyire odafigyelnek a betegre és a hozzátartozóra is. A kezelés nem csak arról szól, hogy melyik gyógyszert kellene szedni és mekkora dózisban, vagy hogy esetleg csináljunk epilepszia góckimetszést, hanem arról is, hogy hogy érzi magát a beteg, hogy éli ezt meg a hozzátartozó, mi az amiben ő tud segíteni és hol vana határ amikor rá kell beszélni, hogy fogadjon el ápolói segítséget.

Az egyik idős úr, korábban pilóta, azzal viccelődött miközben kikérdeztem, hogy mikor fogom már megkérni, arra hogy ismételjen el három dolgot utánam, majd próbálja megjegyezni, mert mindig ez a legnagyobb kihívás számára (t.i. ilyen része is van a mini mental state-nek). 3-ból 2 sikerült neki:-)

A rendelőintézet egyébként maga is megérdemel néhány szót: hatalmas épület, mely magában foglalja az összes rendelést. Az egyes ambulanciák úgy épülnek fel, mint a DR. House-ban: a beteg megérkezik, a nővér megcsinálja az alapvető vizsgálatokat, megírja a papírokat és beküldi egy vizsgálóba, ahol megvárhatja az orvosát. Az orvos mikor odáig jut a dolgában átfutja a papírokat, a számítógépen is megnézi amit kell (korábbi felvételek, betegségek stb.), majd felkészülten lép a vizsgálóba. Ahogy korábban is írtam, így arra is van ideje, hogy engem tanítson, bemutassa a tüneteket, magyarázzon. Itt tényleg lehet 1 perc alatt anyit tanulni, mint könyvből egy óra alatt...

De elkanyarodtam egy kicsit az eredeti irányvonaltól: szóval a kikapcsolódás. Az Emergency Department egyik orvosa, dr. Laurine, vagy ahogy kérte: Eric, elvitt minket a Sonoma völgybe. Míg a felesége sajtkonferencián volt, mi (Eric, Rita, James-Eric 2 éves kisfia, és jómagam) elmentünk felfedezni Kalifornia fantasztikus borvidékét. Sok helyen voltunk bort kostólni és a természetben gyönyörködni. Az idő is kedvezett nekünk: az első nap kellemes nyári idő volt és csak a második napon eredt el az előre beígért eső...

A Sonoma völgy fantasztikus! Az egyik borászról kiderült, hogy a felesége magyar, nem kis kedvezméyben volt részünk..., de a kedves hozzáállás úgy látszik itt nemzeti sajátosság, miután kiderült, hogy honnan jöttünk, mindenki mégnagyobb szeretettel fordult hozzánk. Egyik vendéglátónkkal hosszasan elbeszélgettünk a magyar borokról és a borkészítés rejtelmeiről. Annyira belemelegedtünk és annyira meg akart győzni róla, hogy a kaliforniai borok vannak olyan jók mint a magyarok, hogy a legkülönlegesebb borokat is megkóstoltatta velem... és igaza lett: volt két bor, ami azt kell hogy mondjam, hogy jobb volt mint a legjobb magyar Cuviee, amit eddig ittam és jobb volt, mint a kedvenc borom, a Tokaji Édes Szomorodni. Hát ezekből muszáj volt hozni egy-egy üveggel - természetesen jokora kedvezménnyel, és Eric kedvességének köszönhetően az egyiket ajándékba kaptam. Thanks Eric!!!

Eric... a kaliforniai élet mintapéldája: szeret élni, szerető családja és barátai vannak, tudja mit akar és nem bánkódik, ha valami nem jön össze. Simán összeegyezteti a munkát és családot valamint keres annyit, amiből simán megél...

Hmm azt hiszem otthon a powerpointos bemutatóhoz lesz bórkostolás is, ha addig meg nem iszom:-)

..és a mai bölcseség: 'inimitable fragrance and soft fire.. and the wine is bottled poetry' - Robert Louis Stevenson 

A halál árnyékának völgye

Azt hiszem minden ember életében eljön a pillanat, amikor valaki a szeme láttára hal meg. Velem ez már évekkel ezelőtt megtörtént. Olyan azonban még sosem, hogy lássak valakit haldoklani és lássam a szerettei fájdalmát. Az utóbbi sokkal jobban megérintett

48 éves 2 gyermekes anya, akut a. media cer. infarktus. (szélütés) Elvesztette a bal agyféltekét, orvosi statisztikából kiindulva már sosem fog beszélni a gyermekeivel, de felismerni, sem biztos, hogy felismeri majd őket. Nem lesz képes ellátni önmagát, és nursing home-ba fog kerülni... ha túléli. Két lánya 17, és 16 évesek az ágya felett sírnak. Eljött az etika könyvből olyan jól ismert döntés pillanata. Mi legyen? Hagyjuk, hogy az agyduzzanat beékelődés által végezzen vele, kezeljük csak gyógyszeresen, történjen craniotomia? (a koponya egy darabját kiveszik, hogy az agya tudjon hova tágulni, ne nőjön a nyomás) Persze a családnak kell döntenie, de a lányok még kiskorúak. Az egyetlen nagykorú hozzátartozó elérhetetlen, az idő szorít. Mi legyen? Valakinek dönteni kell, és ha nem születik döntés az is döntés... - kiváncsi vagyok ki mit tenne ebben a helyzetben??? Én tudom mit tennék, de én én vagyok...

"Ahol a tudomány véget ér, ott kezdődik a hit" Albert Einstein

Nem miden arany ami fénylik

Eljött az első szabad hétvége ideje Sacramentoban. Az utikönyv szerint nem túl sok nevezetesség van ebben a kisvárosban (40 ezer fő), de azért akad némi látnivaló:

Ilyen az "Államháza", mely olyan mint egy állami parlament. Itt ülésezik a szenátus, és ez a székhelye Kalifornia kormányzójának is, aki hamarosan befejezi második ciklusát. Mint megtudtam, csak ezután kerül ki a képe a falra... kár, azt hittem csinálhatok majd egy képet a Governator képével a háttérben. Olyan emberek nyomába lépett, mint Ronald Reagen, és hát ahogy mondani szokta: "I'll be back!"

Habár a képe nincs még kitéve (feltétel, hogy lejárjon a ciklusa és olajfestmény legyen), azért hagyott némi maradandó emléket maga után Capitolban: egy hatalmas bronz grizli medve örzi az ajtaját, mely ott fog maradni: örzi a mindenkori kormányzót. (Az állam zászlójában is megtalálható a grizli. Azóta az állam területén kipusztult...)

Ami még érdekes a Capitolllal kapcsolatban, hogy egy földrengés utnán elmozdult az alapzata, ezért részekreszedve lebontották és földrengésbiztosan újjáépítették. Mindehez külön adót vetettek ki akkoriban. A mozaikpadlót egyesével (több millió darab!) megszámozták, megtisztították és lecsiszolták, mielőtt ugyanolyan sorrendben visszatették volna. I Wouldn't got the nerves for this...

A belváros egyébiránt szép. Van itt hatalmas park emlékművekkel, sétálóutca, éttermek, bevásárlóközpont... Ami viszont felkeltette az érdeklődésemet az Old Sacramento: olyan mintha egy westernfilben lenne az ember. A házak az utcák megszólalásig hasonlítanak egy régi film díszletéhez. Itt szinte csak boltok és múzeumok vannak, nem lakik itt senki.

Az egyik múzeumba be is mentünk és remek kis kiállítás tekinthettünk meg az állam történelméről. Kiemelem az aranyláz korszakát, mely alapvető volt (innen a Golden State elnevezés). Vettem is egy kis ajándékot Marcinak, és mivel úgysem olvassa a blogot leírhatom mi az: egy kis kaliforniai arany, no meg bolondok aranya... még nem döntöttem el melyiket kapja:-)

Megnéztünk egy mozifilmet is: Legion. Ha még nem láttátok NEHOGY megnézzétek: annyira nem volt jó. Ami viszont kiderült: az európai mozi jobb, mint az amerikai, ugyanis itt a jegy nem konkrét helyre szólt, hanem ahogy érkezel, úgy szerzel magadnak. A vászon kicsi volt, a terem meg egy káosz... A film egyetlen előnye az volt, hogy lekéstük az utolsó buszt, így hazafelé gyalogolnunk kellett. Azt hiszem ezt nem mondom el Michaelnek, mert infarktust kapna. Ez ugyanis egy veszélyes környék... persze azt nem tudják mi az a VIII. kerület.

Ha már említettem a buszt. Itt nem úgy van, hogy fel kell állnod és megnyomni a leszállásjelző gombot. Van egy kifeszített kábel, amit minden ülő utas elér és ezt kell meghúznod. Ráadásul a busz bárhol megáll neked, ha szépen kéred. - Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy nem olcsó: egy jegy 2.5$ és az emberek többsége az autóját használja. - Találkoztunk egy idősödő úrral, aki annyit mondott csupán, miután kiderült, hogy orvosok leszünk, hogy a világ változik, nem épp az előnyére, és fontos, hogy amikor lehetőségünk lesz jót tenni ne habozzunk... -ajánlom mindenkinek: Queen: prophet's song  

... és hogy ne múljon el a bejegyzés bölcsesség nélkül: "Look with favor upon a bold beginning"

 

I'm a baby:-)

Lassan telnek a napok itt Sacramentoban. A jetlagnek lassan vége és ma volt a harmadik napom a neurológián. Kezdem megszokni az épületeket, folyosókat átjárókat: ma mindössze egyszer kellett csak útbaigazítást kérnem...

Túlvagyok az első pimping-en is. (amikor az orvos kérdezget te meg válaszolsz, mint k*va a sztr*cinek - innen a pimping kifejezés, legalábbis a rezidensek csak így hívják egymás között) Ennek kösönhetően holnap tarthatok is egy remek kis előadásat a HRCT neurológiai vonatkozásairól... hálistennek van neki olyan, még ha nem is sok:-)

Sokkal jobban feloldódtam mostanara: közvetlenebb a kapcsalat a rezidensekkel, a chief rezidenttel néztük át az H&P-t mielőtt elküldtem. Tudok csipogtatni embereket ha kell és persze engem is tudnak csipogtatni. (mindenkinek van csipogója...) Ma voltak "betegeim" is a délutáni ambulancián. (minden beteg legalább 1 óra!!!! nem úgy mint nálunk) Egyikük meg is kérdezte, hogy hány éves vagyok, majd azt mondta "Wow, you're just a baby..." Hát igen, a rezidensek itt 30 év körüliek 40.000 USD-t keresnek évente. Mikor elmondtam én mennyit fogok keresni kezdő rezidensként, azt mondták sürgősen keressek másik országot vagy tegyem le a USMLI-t, mert annyi pénzből acsak éhezni lehet. Hát...

Sokkal bátrabban merek beszélni is, a betegekkel megértjük egymást, habár mikor valamilyen akcentussal beszélnek az azért szokott problémákat okozni... Az itteniek csodálkoznak, hogy ilyen "jól" lehet beszélni egy második nyelvet, ők leginkább csak a sajátjukat beszélik, no meg egy keveset  spanyolul. Hihetetlenül nemzetközi társaság: indiai, japán, indiai, kínai, amerikai a team többi tagja. Sokszínű, mégis egységes társadalom a kórházban. Egyiküknek most született meg a kislánya, másikuknak tavasszal lesz az esküvője Indiában. Nem lehet semmi!!!

...és a mai nap nagy igazsága: "a single conversation with a wise man worth a month's study of books" 

Az első nap

Korán reggel első utunk a regisztrációhoz vezett, ahol némi ügyintézés után megkaptuk a kitűzőnket, legalábis az első rotációhoz, ami nekem a neurológia. Ezt azért választottam, mert ha megvan elfogadnak belőle 3 hetet itthon, no meg kiváncsi is voltam... Egyből kiderült: ezért az aláírásért bizony rendesen meg kell majd dolgozni.

Miután eljutottam a ACC épülethez (külön belső busz közlekedik) felmentem a koordinátorhoz, aki egyben tanár is. Ő elmondta mit kel majd tennem, milyen elvárások vannak, mennyit kell dolgozni, majd egyből tartottunk egy rögtönzött szintfelmérést is. Kiderült, hogy habár egy éve csupán passzív a tudásom az elmélet terén nincs baj, gyakorlatban azonban eléggé el lehet bizonytalanítani... A heti egy teljes H&P, 2 értékelés és 1 előadás eléggé meg fog terhelni...

A csapat amibe kerültem elég jó, egy szakorvos, 3 rezidens és egy hallgató plusz én vagyunk a team. Az első 2 hétben ward, majd consultant teamben leszek és még lesz ambulancia is. Ha így működne a rendszer nálunk is, tényleg elég lenne 4 év...

Az első nap után elmentünk a bookstoreba, ahol vettem reflexkalapácsot, de nem valami sz*rt, hanem teleszkópos szupercuccot:-) annyiminden van még abban a boltban, hogy muszáj lesz visszamenni. Könyvek, jegyzetek, műtősruhák és megannyi orvosos cucc...

Most meg kicsit fel kel frissítenem a betegvizsgálati tudsomat, ha nem akarok holnap teljesen beégni:-)

Superbowl Sunday

Vasárnap is éreztette hatását a jetlag, de délutánra már formába rázódtam... Egy jó kis reggeli rántotta után (reggeli=délben) belaktam a házat, mely egyenlőre teljesen az enyém. Hogy mennyit kell érte fizetni havonta azt nem igazán tudom, mert ezt nem volt idő megbeszélni, mielőtt Adam és Sierra elutaztak...

Fatcat is magához tért és bőszen követelte magának az aznapi kaját:-)

15:00-ra átmentünk a szomszédságba Samhez megnézni a Superbowlt. Szoktam néha otthon is amerikai focit nézni, de azért biztos, ami biztos utánaolvastam az aznapi döntőnek és egyből eldöntöttem, hogy a Saintsnek fogok szurkolni. (sosem nyertek még, ráadásul a hurrikán igencsak nehézzé tette az életet arrafelé)

A vendégségbe vittünk magunkkal némi harapnivalót és sört is. Mindenki hozott magával ezt-azt, így a végén valódi svédasztal volt, no meg sörasztal... az amerikai sör kicsit erősebb mint az európai, mivel azonban nem vagyok egy nagy sörrajongó az ízben nem fedeztem fel sok különbséget.

Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak. Mint kiderült ilyenkor tényleg az egész ország a képernyők előtt ül és szurkol. Még a lányok is élvezték a dolgot: jobbnál jobb és vicces commercial-ok voltak a szünetekben, még Barnie Stinson is felbukkant:-)

Természetesen a Saints nyert, pedig az elején 10 pontos hátrányban is voltak. Utána beszélgettünk egy kicsit és kiderült, hogy itt csupán 100 fős egy évfolyam és sokkal személyre szabottabb az oktatás mint nálunk. Lehet mondani, hogy ez pénz kérdése, de talán inkább anak köszönhető, hogy presztízs kérdés az oktatás és a tudás. A tabár szégyenli, ha nem tud megtanítani valamit a tanítványának. Ilyet otthon nem nagyon látni...

A nap végén megfáradva mentem lefeküdni, pedig csak 8 óra volt... 

Az első napok

Körülbelül 3 heti készülődés, papírmunka, vízumszerzés és egyebek után megérkezetem a lehetőségek hazájába.

Az utazás sem volt semmi, mindig is el akartam jutni Párizsba és most végre sikerült: legalább 2 órán keresztül tartózkodtam a CDG repülőtéren... Így persze nem volt túl megnyerő a szerelem városa, de majd máskor visszamegyek, remélhetőleg nem egyedül:-)

Sok vicces dolog történt útközben, melyek közül íme egy: a repülőn nem szabad felállni, amíg a gép teljesen meg nem áll, Ehhez képest volt, aki felállt, mire a kapitány bemondta: azonnal üljön le. Kb. egy perc múlva megint feláll egy srác, mire megint jön az ismerős hang a hangszóróból: "I've already told you you to..." majd egy pittyenés és a kapcsolják be öveiket jel kihuny és a gép megáll "... oh never mind"...

Mikor megérkeztünk Sacramentoba Mike (a dékánhelyettes) kint várt minket a reptéren. Ja igen, csak az egyik csomagom érkezett meg időben, mint később kiderült a másik tett egy kis kerülőt és csak aznap késő este érkezett meg a szállásra... Miután összeszedtük magunkat beszálltunk a kocsiba (egy akkora kocsiba!!!!) és irány Mike háza (akkora mint a Rezső földszintje). Itt volt egy kis idő, míg kezdetét nem vette egy party, mert a Nicaraguai diákok másnap mentek haza, mi meg épp most jöttünk... ennyit a jetlag kipihenéséről... persze nem panaszképpen mondom.

Az ember sokszor nézi az amerikai filmeket és mosolyog: "ilyen nincs is" alapon... HÁT VAN!!!!

Kb. 25-en voltunk, igazi házifogadás/buli. Együtt beszélget, eszik, iszik fiatal és professzor. Mesélnek és kérdeznek, mindenki szerettel fordul a másikhoz, teljesen ismeretlen emberekhez is. Mindenkin matrica, hogy tudjuk, kit hogyan hívnak. Hát ez irigylésre. Ilyen viszony tanárok és diákok között nálunk elképzelhetetlen, és talán nem szerencsés ezt most leírnom, de ennek otthon valószínűleg a kicsit merev tanári kar lehet az oka. Itt minden olyan családiasnak hat. 

Mostanában nézem a How i met your mother-t. Nos, aki látta az érti a viccet: Az nap asszem 3x mondták a társaságomban másoknak: "Have you met Greg?"- merthogy most kb 100 napig Greg leszek úgy tűnik a Gergely nem igazán jött be kiejtés szempontjából:-)

Itt ismertem meg Sierrát és Adamot, akiknek a házában lakom jelenleg is. Ők most éppen Ázsiban "nyaralnak" - mert itt most épp tél van a maga 15 fokos melegével, melyet Mike farkasordító hidegként aposztrofált... Addig is amíg távol vannak én etetem a két cicájukat: Fatcat-rt és Milo-t. Nagyon aranyosak. Fatcat inkább csak alszik egész nap, Milot viszont nem lehet lerázni. Állandóan jön és dorombol, a vállamra ugrik és játszik. A házuk, amit maguk igen szerénynek írnak le, nekem otthon bármikor megfelelne. Olyan igazi amerikai házacska, amit a filmekben lehet látni, a kertváros közepén. Ja, az még nem írtam: mindketten rezidensek (4 éves egyetem után) és ebből fizetik mindezt. Hát ilenkor erősen gondolkozom a US MLE-n...

A mai nap a pihenésé, volt némi bevásárlás (nincsenek nejlon zacskók, csak ID-ra adnak alkoholt és a kiszolgálás teljesen más szemléletű) Trader's Joe-nál, vettem mindent, amit kell.

Holnap pedig Superball Sunday!!! - I can't wait it!