Az első napok

Körülbelül 3 heti készülődés, papírmunka, vízumszerzés és egyebek után megérkezetem a lehetőségek hazájába.

Az utazás sem volt semmi, mindig is el akartam jutni Párizsba és most végre sikerült: legalább 2 órán keresztül tartózkodtam a CDG repülőtéren... Így persze nem volt túl megnyerő a szerelem városa, de majd máskor visszamegyek, remélhetőleg nem egyedül:-)

Sok vicces dolog történt útközben, melyek közül íme egy: a repülőn nem szabad felállni, amíg a gép teljesen meg nem áll, Ehhez képest volt, aki felállt, mire a kapitány bemondta: azonnal üljön le. Kb. egy perc múlva megint feláll egy srác, mire megint jön az ismerős hang a hangszóróból: "I've already told you you to..." majd egy pittyenés és a kapcsolják be öveiket jel kihuny és a gép megáll "... oh never mind"...

Mikor megérkeztünk Sacramentoba Mike (a dékánhelyettes) kint várt minket a reptéren. Ja igen, csak az egyik csomagom érkezett meg időben, mint később kiderült a másik tett egy kis kerülőt és csak aznap késő este érkezett meg a szállásra... Miután összeszedtük magunkat beszálltunk a kocsiba (egy akkora kocsiba!!!!) és irány Mike háza (akkora mint a Rezső földszintje). Itt volt egy kis idő, míg kezdetét nem vette egy party, mert a Nicaraguai diákok másnap mentek haza, mi meg épp most jöttünk... ennyit a jetlag kipihenéséről... persze nem panaszképpen mondom.

Az ember sokszor nézi az amerikai filmeket és mosolyog: "ilyen nincs is" alapon... HÁT VAN!!!!

Kb. 25-en voltunk, igazi házifogadás/buli. Együtt beszélget, eszik, iszik fiatal és professzor. Mesélnek és kérdeznek, mindenki szerettel fordul a másikhoz, teljesen ismeretlen emberekhez is. Mindenkin matrica, hogy tudjuk, kit hogyan hívnak. Hát ez irigylésre. Ilyen viszony tanárok és diákok között nálunk elképzelhetetlen, és talán nem szerencsés ezt most leírnom, de ennek otthon valószínűleg a kicsit merev tanári kar lehet az oka. Itt minden olyan családiasnak hat. 

Mostanában nézem a How i met your mother-t. Nos, aki látta az érti a viccet: Az nap asszem 3x mondták a társaságomban másoknak: "Have you met Greg?"- merthogy most kb 100 napig Greg leszek úgy tűnik a Gergely nem igazán jött be kiejtés szempontjából:-)

Itt ismertem meg Sierrát és Adamot, akiknek a házában lakom jelenleg is. Ők most éppen Ázsiban "nyaralnak" - mert itt most épp tél van a maga 15 fokos melegével, melyet Mike farkasordító hidegként aposztrofált... Addig is amíg távol vannak én etetem a két cicájukat: Fatcat-rt és Milo-t. Nagyon aranyosak. Fatcat inkább csak alszik egész nap, Milot viszont nem lehet lerázni. Állandóan jön és dorombol, a vállamra ugrik és játszik. A házuk, amit maguk igen szerénynek írnak le, nekem otthon bármikor megfelelne. Olyan igazi amerikai házacska, amit a filmekben lehet látni, a kertváros közepén. Ja, az még nem írtam: mindketten rezidensek (4 éves egyetem után) és ebből fizetik mindezt. Hát ilenkor erősen gondolkozom a US MLE-n...

A mai nap a pihenésé, volt némi bevásárlás (nincsenek nejlon zacskók, csak ID-ra adnak alkoholt és a kiszolgálás teljesen más szemléletű) Trader's Joe-nál, vettem mindent, amit kell.

Holnap pedig Superball Sunday!!! - I can't wait it!