Előző hétvégén sok mindenhez volt szerencsém. Ezek közül az első egy szimulációs konferencia Sonomaban.
Annyit tudtam a dologról előzetesen Erictől, hogy különböző szimulált helyzetekben kell majd az életet menteni. Éredekesnek és izgalmasnak tűnt már akkor is a dolog, de a valóság messze túlszárnyalta a képzeletemet.
Az egy dolog, hogy annyit lehetett gyakorolni az intubálást, vénaszúrást (centrális és prefériás), mellkascsövezést, ultrahangozást lélegeztetést stb. amennyit csak akartam, de olyan "babáik" voltak, hogy az állam leesett.
Az egyik esetnél (későbbiek alapján shaky baby syndroma), a bábú sírt, volt pulzusa, légzőmozgása, tüdő és szívhangjai... és egy idő múlva még cianotikus is lett. Eközben az álatunk adott gyógyszereknek és elvégzett beavatkozásoknak megfelelően változtak a vitális értékek a monitoron. A szimuláció vezetőjének még arra is volt lehetősége, hogy intubálás során szűkítse a légutakat, ezzel nehezítve szegény intubló orvos/medikus dolgát...
Egy másik esetben a felnőtt bábú képletesen még, hát hogy is mondjam, megpróbálta rám üríteni gyomortartalmát, majd meglehetős arrogancival próbálta tudtomra hozni "leave me alone". Persze nem volt szerencséje és miután pulzus nélküli VT-ban került, szépen kiütöttük a valódi! defibrillátorral.
A konferencia után már sejtem mért vannak itt a medikusok egy kicsit jobban felkészülve gyakorlati teendők terén. Mint megtudtam a szimulációk fontos szerepet játszanak a képzésben és elég nagy területet ölelnek fel. Erre bizony otthon is lenne igény, abban biztos vagyok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése